Külső
Hát egyrészt nyerhet a formatervvel. Ez a kocsi körülbelül akkora, mint az ID.3. Rajzoltak neki egy kimondottan vagány orrot kicsit lambós első lámpákkal, domborított motorháztetővel (ami alatt amúgy nincs motor, mert az a hátsó kerekek között ül), teleszórták egy csomó formai játékkal, mint az A oszlopok elé nyúló övvonal, az alsó műanyag dekor, de a legnagyobb poén a hátsó lámpák felső peremén derengő piros mintázat. Szemből nagyon markáns, oldalról már kicsit esetlenebb és nagyon hirtelen van neki vége, amin ezek a furcsa lámpák hivatottak segíteni.
Mivel a SAIC pusztán 11 centiméter magas akkupakkot használ, ezért nem ülünk annyira magasan és a hátsó utasoknak sem lesz a nyakukban a lábuk. Az ajtók nem csak szélesre nyílnak, hanem kifejezetten prémium érzetű a becsukásuk is. A kulcs nélküli bejutásért az első kilincseken levő gombok felelnek, a csomagtérajtó manuális, de ez végre rendes magasságig felnyílik, hogy aztán 363 liternyi akármit elnyeljen. A padlót két szintre lehet állítani, felső állásában alul keletkezik némi hely, hogy a töltőkábel ne legyen útban, de fontos tudni, hogy az autóhoz csak egy Type-2 jár, a 230-as végű ESVE drótot külön kell megvenni. Viszont szinte síkba dönthető az ülés, ami nem minden villanyautóra jellemző.
A lámpák kezelése elég fura. A bal oldali bajuszkapcsolón lehet kapcsolgatni az üzemmódokat, az első a tompított, a második a menetfény-only állapot, de ez a hátsó lámpát is felkapcsolja, ami nem gyakori megoldás, de nagyon hasznos, mert amióta a nappali menetfény elterjedt, azóta sokan csak azzal mennek városon kívül úgy, hogy hátul nem világít semmi. Aztán jön az automatikus mód, ami viszont nem kapcsolja a hátsó lámpát világosban, legvégül pedig az off. Ez akár jó is lehetne így, de csak az automata állás az, ami le is kapcsolja a fényeket, ha kiszálltunk, a másik kettő állásban úgy marad minden és nem is szól a rendszer, hogy talán oda kéne figyelni, ha már eltávolodunk a kocsitól. Az is elég fura, hogy minden ajtónyitáshoz jár egy bimmbamm effekt.
Akárhogyan is, az MG4 nem hogy nem ronda, hanem meglehetősen egyedi külsőt kapott 17 inches kerekekkel, hosszú tengelytávval és bizonyos szögekből már-már sportos kinézettel. Ennek a formának az egyik hátránya a hátulra való rossz kilátás és az A-oszlop relatív vaskos mivolta, nem tökéletes a kilátás előre-oldalra sem. Viszont mivel az akkumulátor vékony, de a kocsi magassága a konkurens modellekkel egyenértékű, ezért elég nagy a fejtér belül.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!